A debreceni Csonkatemplomról kicsit másként

Kedves Olvasó!

 

A Csonkatemplommal, annak történetével igen sokan foglalkoztak eddig és teszik ezt mások ezután is. Nem is vállalkoznék velük versenyezni hozzá nem értő amatőrként. Alábbi gondolataim csupán az én látásmódomat tükrözik mindennemű tudományosságot nélkülözve, talán megéri Önnek is elolvasni. Ha megteszi, megköszönöm.

Úgy hozta szerencsém, hogy tagja lehettem annak a néhány fős társaságnak, akikkel bejárhattuk a Csonkatemplom sokak által nem ismert részeit. Köszönet jár érte a templom ezt biztosító személyeinek, akik elkísértek bennünket.

Titokzatos világ, amikor megnyílik egy ősi ajtó. Így éltem én meg ez alkalommal is, még akkor is, ha jó tíz évvel ezelőtt jártam már e helyeken. Öntöttvas csigalépcső vezet az első szintig.

DSC_3854

 

Kisebb ajtóféle nyílás, mely mögött feltárul a templom padlása. Meglepődöm. Nincs szemét, galambok, meg a velük együtt járó kellemetlenség. Mintha fogadásunkra seperték volna fel az egész padlásteret, pedig jó néhány évvel ezelőtti felújítás után tettek itt rendet.

DSC_3473

DSC_3475

DSC_3476

DSC_3480

DSC_3484

 

Szépen kirajzolódik előttünk a Csonkatemplom boltíves mennyezete felülről. Ősi gerendák, míves munkája korabeli szakinak, csak ámulok, miközben nem győzöm fotózni a látottakat. Csörlő szerű tekervények drótkötéllel néhol. Ezekkel lehet leereszteni szükség esetén a csillárokat, ha javításokat, vagy égő cserét szeretnének elvégezni.

DSC_3472

 

Csoportunk egyik tagja, aki egyébként elismert szakembere városunk épített történelmének, hívja fel figyelmemet a padláson a torony részén látható egy alacsonyabb nyeregtető nyomaira, valamint a tűzfalon látható kerek ablakokra, és egy padlásajtó szerű most már befalazott egykori nyílásokra.

DSC_3493

DSC_3491

DSC_3494

 

Avatott szakemberként nem tud arról, hogy a templomnak lett volna a mostanitól pár méterrel alacsonyabb nyeregteteje. A tűzfal kerek ablakait sem láttuk még egyetlen korabeli rajzon, vagy fotón sem. Az előbb általam padlásajtónak nevezett kisajtó, egyetlen korabeli rajzon látható, amikor a Csonkatemplom mostani Piac utca felőli részén kerítés volt. Ezen a rajzon sejthető még a felette lévő kerek ablak is. A főbejárat mostani fogalmaink szerint hátul, a toronnyal ellentétes másik végén, a templom nyugati végén volt. Az ezen a rajzon ábrázolt padlásajtó szolgálhatott arra, hogy megközelítsék a templom padlását. Nem valószínű, hogy a csigalépcsőn jártak oda mindenkor elődeink, vagy hordták a cuccot a templom padlására. Ahogyan most visszanézem felvételemet erről, az előzőekben látható utolsó fotón láthatjuk, hogy közvetlenül a fal mellett van egy ferde gerenda, szinte átlósan az általam feltételezett padlásajtó előtt. Lehet, hogy megdőlni látszik az előbbi padlásajtós elméletem, vagy mégsem, mert ez a gerenda az ajtó nyílás befalazása után, a mostani tetőszerkezet kialakításakor kerülhetett ide? De ez sem igaz, mert egy alacsonyabb tetőszerkezet esetében ez a tűzfalrész kívül esett a tetőn. Még az is lehet, hogy a tűzfalat az alacsonyabb nyeregtető lebontása után építették, a mostani tető pedig még később készülhetett. Csupa bizonytalanság. Naponta sok ezren járunk a templom mellett, de “bokros” teendőink között eszünkbe sem jutnak ilyen régi dolgok. Hálás téma lehet egy templom történetét kutató számára.

Padlástérben általam teljesen ismeretlen célt szolgáló beépített gerendák is láthatók. Fogalmam sincs, hogy milyen célt szolgálhattak, pedig tettem már két téglát egymásra építkezés során. A következő felvételen az alsó gerendára gondolok.

DSC_3492

 

Tovább indulunk a toronyban felfelé. Itt már deszka lépcsős feljárat van. Egyszerű, nem túl díszített ács, talán asztalos munka, de a célnak megfelel. Kapaszkodunk a korlátban és az azt tartó oszlopokban. Egyszerű, de látszik az akkori szakemberek igényessége.

DSC_3829

DSC_3830

DSC_3505

DSC_3832

 

El nem tudom képzelni, hogy milyen sokan kellett, hogy e lépcsőket járják, hogy azok ennyire megkopjanak, mint amennyire ez látszik rajtuk. A templomnak e része soha sem volt közforgalmú. Tudjuk, hogy volt itt valaha tűzfigyelő szolgálat is, a harangokhoz, a toronyórához is fel kellett járni néha, de ennyiszer, hogy így megkopjanak a fa lépcsők, szinte hihetetlen.

Ballagunk felfelé, megállunk néha nem csak azért, hogy felvételeket készítsünk, hanem azért is, hogy pihenjünk egyet, mert nem vagyunk hozzászokva a lépcsőzéshez. Árulkodnak a falak, vakolt és vakolatlan felületek. Újabb kérdés merül fel a következő felvételen láthatók kapcsán.

DSC_3835

 

Mintha azt feltételezhetnénk, hogy korábban vezetett a magasba egy másik lépcsőzet, mely miatt kimaradt a fal vakolása, nem sokkal a mostani lépcsőket tartó gerenda alatt. Erre is magyarázat kellene.

Következő szintre érkezünk. Láthatóan régi, most már nem működő toronyóra kissé hiányosan, de megvan.

DSC_3509

 

Megyünk tovább, a harangokhoz érkezünk. Pontosabban egy harang van jelenleg a Csonkatemplom tornyában. Ez az a szint, melyen – a torony külső képét tekintve – a toronyóra alatti legnagyobb, boltíves ablakok vannak.

DSC_3528

 

Itt is robusztus, gondosan ácsolt tartószerkezet, mely eredetileg két harangot tartott. Mostanára egyik sincs meg.

DSC_3543

DSC_3545

DSC_3546

 

Nem vezet lépcső, de felmászom a harang tartó szerkezet tetejére. Jól beleverem fejem a boltíves mennyezetbe, de megéri.

DSC_3567

 

Innen látható ugyanis az a rész, ahol egykor a harangokat tartó “csapágyszerkezet” van. Lehet, hogy nem pontos az elnevezés, de most ezt találtam ki.

DSC_3557

DSC_3559

DSC_3560

DSC_3562

 

Látható e felvételek egyikén, hogy mennyire sietősen kellett leszerelni a régi harangokat, mert az egyik fából készült tartószerkezete mos is ott van, helyéről kibillentve, harang nélkül árválkodik. A mostani harang a régi mellé szerelt “csapágyszerkezeten” nyugszik, mint látható. Már-már az, az elvetemült gondolat fordul meg fejemben, hogy egy újabb harang gond nélkül visszakerülhetne erre a tartóra. De azonnal kijózanodom, hol élek amikor ilyesmi jár a fejemben. Én 2014-ben élek, és bánatos vagyok amikor ilyen gondolatok magasságos hivatalosságok fejében nem fordulnak meg. Bizonyára ők még nem verték be fejüket a harangtér plafonjába, mint én, amit előbb megjegyeztem. De tartok tőle, hogy nem is fogják, harangok pótlása meg ezért eszükben sem jut!

Innen láthatom a jelenlegi harang feliratát, mert eddig nem tudtam jól lefotózni. Így olvashatjuk:

“ISTEN DICSŐSÉGÉRE

KÉSZÍTTETTE

A DEBRECZENI REF. EGYHÁZ. 1911.”

DSC_3573

 

Ebben a “harangtérben” láthatunk még néhány, mostanára használaton kívüli szerkezetet. Amit én felfedeztem, az egy fából készült zászlótartó rúd. Soha nem emlékszem arra, hogy olyan rajzot, vagy fotót láttam volna amelyiken zászlót látnánk a harangtér ablakából kilógatva. A rúdja megvan, akár ismét használható lenne jeles alkalmakkor.

DSC_3542

 

Lépcsőzés, a következő szintre érünk. Ott vagyunk, ahol a torony képét látva a toronyóra alatt minden oldalon két-két négyszögletes ablak van. Itt teljesítettek szolgálatot anno, a tűzfigyelők.

Deszkaszekrényben középen egy másik használaton kívüli toronyóra. Vasöntvényén 1931-es dátum olvasható. Míves darab, de mostanára már nem működik. Lényeg, hogy megvan!

DSC_3581

DSC_3583

DSC_3598

 

Kopott falépcsőn a toronyórák szintjére érünk. Kattog fényképezőgépem, mint eddig. Ósdi falak, de nincs időm megfejteni némely épületrész rendeltetését.

DSC_3601

DSC_3602

DSC_3603

 

Az utolsó felvételen azért kirajzolódni vélem a torony bástyarészének alapját.

Középen a mostani órákat működtető szerkezet. Évtizede itt jártamkor a középső szerkezetet letakaró, most annak jobb oldalán hagyott ládika, akkor még a helyén volt.

DSC_3606

 

Sokan hagyták névjegyüket a toronyban, de nemcsak ott, hanem a templom padjain is. Azért azt nem értem, hogy hogyan olvasható ezek között 2014. dátummal megjelölt felírat is, amikor alig tudtuk elérni, hogy ide juthassunk. Véletlenül sem akarunk kárt okozni, elítélem mások ilyen cselekedetét.

DSC_3604

 

Láthatunk itt üszkös, kormos falakat nem múltak el nyomtalanul egykori tűzvészek. Feltűnt nekem, hogy valamikori “szakik”, pontosabban hozzá nem értők képesek voltak meggyengíteni azt a laposvas szerkezetet, mely a torony mechanikai szilárdságát is szolgáltatják, azzal, hogy kivágtak a laposvasakból egy darabot azért, hogy az órák mutatóit működtető rudat odaszerelhessék. Csak abban bízom, hogy ezek a vasak rendeltetésében nincs igazam, és nem a tornyot tartják össze. alábbi felvételeken ez is látható:

DSC_3610

DSC_3614

És akkor a “szaktudásnak” azért nincs határa, amikor az órák boltívének záróköveibe véste be nagy okos “szakemberünk” valamikor a villamos elosztó dobozt.

DSC_3619

 

A torony tetejére érünk. Talán igaza is lehet a templom vezetésének, hogy nem enged ide nagyszámú látogatót. A torony tetőszigetelése nem kimondottan járó felület. Gumiszerű szigetelés könnyen megsérülhet, ha rajta járkálunk kemény cipőtalpunkkal. Az itt készült fotóimból néhány a következőkben. A többi pedig megtekinthető ide kattintva.

DSC_3632

DSC_3623

DSC_3622

DSC_3690

DSC_3714

 

Lejöttünk a toronyból. Több felvételt készítettem a templomban, de most ezekkel nem untatom Önt Kedves Olvasó. E felvételeket ide kattintva megtekintheti. A templomban bárki, bármikor fotózhat belátása szerint.

 

 

Van azért még egy téma amit feltétlenül szeretnék megemlíteni, mégpedig az orgonát. Annak felújításához fogtak korábban. Jelenlegi állapotáról látható a következőkben néhány felvételem. A többi ide kattintva látható.

DSC_3884

DSC_3886

DSC_3887

DSC_3890

DSC_3893

DSC_3901

DSC_3902

DSC_3904

DSC_3911

DSC_3913

DSC_3914

DSC_3924

DSC_3945

DSC_3953

DSC_3971

 

Szeretném hinni, hogy ez az orgona még megszólal valaha!

 

Debrecen, 2014. augusztus 3.

 

Tisztelettel lejegyezte vitéz Csizmadia József

 

 

 

 

Kedves Olvasó!

 

Az előző bejegyzésem óta eltelt jó négy év. Amikor írtam, véletlenül sem gondoltam volna, hogy a szóban forgó orgona ilyen hamar meg fog szólalni, valamint ennek az ünnepélyes pillanatnak tanúi lehettek a hívők 2018. Karácsony első napján.

Hallatlan elismerés és köszönet jár érte mindazoknak akiknek köszönhető a debreceni Kistemplom orgonájának felújítása.

 

Debrecen, 2018. december 26.

 

vitéz Csizmadia József